7 tipp a magabiztosabb gyerekekért

A gyerekek növekedése és fejlődése során természetes, hogy egyre függetlenebbé, magabiztosabbá és felelősségteljessé válnak. Nekünk, szülőknek azonban nem mindig könnyű eldönteni, hogy mikor lépjünk hátrébb, hogy engedjük őket egyedül cselekedni. Mikor picik, csak ránk hagyatkozhatnak, óvjuk őket, de már pár hónapos-éves korban is adhatunk nekik lehetőségeket, hogy hibázzanak, és legfőképp, hogy tanulhassanak ezekből a hibákból.
Hogy nevelhetjük fokozatosan önállóságra gyerekeinket úgy, hogy bízzanak magukban? Ehhez adunk most tippeket.
1. Engedjük, hogy döntéseket hozhassanak: még a legkisebbek is képesek a döntéshozatalra, ha kevesebb választási lehetőség elé állítjuk őket. (Pl. "A piros vagy a kék pólódat szeretnéd felvenni?") Ahogy nőnek, egyre több fontos döntést engedhetünk át nekik kis irányítás mellett, vagy úgy, hogy egyáltalán nem segítünk. Döntsék el ők, milyen sportot szeretnének űzni, szeretnének-e tanárhoz járni matekból, vagy melyik barátjukkal töltsék az időt. A kísértés mindig ott lesz, hogy mi döntsünk helyettük, de előbb-utóbb a saját lábukra kell állniuk, és a döntéseik gyakran helyesek.
2. Bátorítsuk őket, hogy egyedül végezzenek el feladatokat: bizonyára gyorsabb és szebben kivitelezett, ha mi csináljuk például a cipőfűző megkötését, az ágy rendberakását, vagy épp a mosást, ahhoz, hogy megtanulják egyszer majd olyan ügyesen csinálni, mint mi, le kell tudnunk mondani a maximalizmusunkról. Idősebb gyerekek már bonyolultabb feladatokat is elvégezhetnek, mint például egyszerűbb ételek főzése, saját szendvics elkészítése, vagy a házifeladat megoldása.
3. Mutassunk példát: a szülőknek sok-sok felelőssége és feladata van - tudasd ezt gyermekeddel. Mondd el hangosan: "Ez a csavar túl lazának tűnik, megyek, hozom a csavarhúzót, hogy meghúzzam", vagy "Meg kell terveznem a jövő heti menüt a bevásárláshoz. Nézzük csak... Hétfőn..." Ha a kicsik látják a szülőket döntéseket hozni és kezdeményezni, hasonlóan fognak viselkedni.
4. Néha a kérdezés jobb, mint a válaszolás: ha a gyermek érdeklődik valami iránt, próbáld önálló gondolkodásra, problémamegoldásra bírni azzal, hogy visszakérdezel. "Te mit gondolsz, mit kellene tenned ebben a helyzetben? Hogy éreznél, ha azt választanád? És mi történne, ha ezt tennéd helyette?" Ezek a kérdések segítenek majd neki a saját tapasztalatai alapján dönteni, ha ismét hasonló helyzetbe kerül.
5. Támogasd: néha ez azt jelenti, hogy hogy az "oldalvonal mellől" biztatjuk őket, néha pedig arra bátorítunk, hogy próbálják meg újra. Természetesen, ha tényleg segítségre van szükségük, tudniuk kell, hogy számíthatnak ránk. Ha megtanulják, hogy akkor kérjenek segítséget, amikor valóban olyan a helyzet (veszélyes vagy túl nagy kihívás), ha maguk mögött tudhatnak bennünket, könnyebben vállalják fel a kockázatot és a lehetséges hibákat is.
6. Adj nekik feladatokat: a házimunkák kiváló lehetőségeket teremtenek, hogy a gyerekek kipróbálhassák, milyen önállóan dolgozni vagy épp milyen a csapatmunka. Mutasd meg, hogy kell csinálni, aztán hadd próbálják meg egyedül. A nagyobb feladatokat akár kisebb, könnyebb, az életkornak megfelelő részekre is fel lehet osztani (írhattok vagy rajzolhattok egy listát is ehhez). Például (a) leszedni a ruhákat a szárítóról (b) kiválogatni a ruhadarabokat családtagok szerint (c) összepárosítani a zoknikat... és így tovább. Érezze, hogy a családnak segít, miközben felelősségteljesebbé és magabiztosabbá válhat.
7. Biztatsd az egészséges kockázatvállalásban: biztosítsd afelől, hogy hibákat ejteni természetes. A legfontosabb az, hogy próbálkozzon! A legtöbb dolgot mi felnőttek sem tudjuk elsőre tökéletesen végrehajtani. Nem jelenti a világ végét, és nem kell zavarba sem jönni emiatt. Ha látjuk, hogy gyermekünk hibázik, nagy a kísértés, hogy azonnal odaszaladjunk, hogy megóvjuk a következő sikertelen lépéstől, csalódottságtól. Ezzel azonban megfosztjuk attól a lehetőségtől, hogy magabiztos, egészséges önbizalommal teli lehessen később.
Írta: Bán Annamari