"Ha elölről kezdhetném a gyermeknevelést fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet. 

Példálózás helyett példát mutatnék. Nem siettetném a gyermeket, hanem hozzá sietnék. 

Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék. 

Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot. 

Kirándulnék, sárkányt eregetnék, réten kószálnék, bámulnám a csillagokat. 

A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék. 

Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném. 

Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat. 

Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről, és többet a szeretet hatalmáról." 

(Diane Loomans)

5 tipp, hogy a gyereked együttműködjön veled

1. Erős kötelék
Ha szeretnéd, hogy a gyereked jobban együttműködjön veled, ne őt próbáld tökéletesíteni – koncentrálj inkább a kapcsolatotokra! Az egyikőtöknek sem tesz jót, ha a hibáit ecseteled neki – előbb-utóbb rossz anyának érzed magad, ő pedig azt hiszi, semmit sem tud jól csinálni. Próbálj meg minél több pozitív visszajelzést adni neki, amikor csak lehetséges. És tölts vele minél több időt mindennap, csináljatok valamit, amit ő nagyon szeret.
2. Támogasd a háttérből!
Mivel eleinte te eteted, pelenkázod, öltözteted a kicsit, természetes, hogy nehéz erről leszokni, amikor kezd cseperedni, és már maga is képes elvégezni sok mindent. De ha nem tudod elengedni a kezét, azzal azt sugallod: nem vagy biztos a képességeiben. Ezért amikor csak teheted, hagyd, hogy ő maga hajtson végre annyi apró kis feladatot, amennyit csak lehetséges.
Azt is hagyd, hogy maga oldja meg a problémát, ha például civakodnak a játszótársaival. Beszélj vele arról, mit érez, biztosítsd a megértésedről, de ne avatkozz közbe!
3. Maradj higgadt!
Amikor megkéred kétéves gyermeked, hogy kapcsolja ki a tévét, mert a kockásfülű nyúl többi kalandjára ma már nincs esélye, a kicsi felsikolt: „Nem!". Aztán pillanatok alatt egymással kezdtek kiabálni, és a helyzet csak elmérgesedik köztetek. Pedig az erődemonstráció nem ösztönzi az együttműködést! Csak mindketten dühösebbek lesztek, és ezzel még keményebb ellenállásra tanítod gyermeked.
A megoldás kulcsa: kontrolláld magad! Ha nyugalmat mutatsz, a kicsi is átveszi ezt tőled. Kínálj neki pozitívabb alternatívát annál, amit épp csinál. Pl.: „Ha rugdosod a kisautódat, az nem jó. Elmondhatod, hogy dühös vagy, anélkül, hogy tönkretennél valamit."
Amikor már nagyobb a gyereked, és összevitatkoztok, keress valamit, amiben egyetérthetsz vele, pl.: „Igazad van, sokkal jobb szórakozás számítógépes játékot játszani, mint elkészíteni a házi feladatot."
4. Éld bele magad a helyzetébe!
Az elfoglalt anyukák elvárásai gyakran önös érdekből fakadnak. Hiszen az egész család együttműködésére szükség van ahhoz, hogy időben el tudjatok indulni reggel. Ahhoz, hogy letedd aludni a kisbabád, a nagyobbtól elvárod, hogy addig csendben játsszon. Ha mindezt a gyerek szemszögéből nézed: a kicsi folyamatosan nyomás alatt van a reggeli rohanás miatt, ha pedig minden a még csecsemő kishúga körül forog, ő szívesebben püföli a játékzongoráját, csak hogy rá is figyelj. Egy kis törődéssel helyrehozható, pl.: „Tudom, nehéz korán reggel felkelni, hogy a nővéredet iskolába vigyük. Ha szeretnéd, jöhetsz ma pizsamában."
5. Változtass stratégiát!
A gyerekek elég hamar megtanulják, hogyan hagyják figyelmen kívül szüleik tiltását. Ha sem kéréssel, sem parancsszóra nem hajlandóak megtenni valamit, változtass stratégiát! Mondd el csemetédnek, milyen következményei vannak rád nézve annak, amit tesz. Pl.: „Szomorú vagyok, amikor dobálod az ételt, mert nekem kell összetakarítanom a piszkot." (Ezt higgadtan mondd, ne nyafogj semmiképp!) Így látni fogja a kapcsolatot a cselekedetei és a következmények között
Szerző: Pink
http://www.blikk.hu/

7 tipp a magabiztosabb gyerekekért

A gyerekek növekedése és fejlődése során természetes, hogy egyre függetlenebbé, magabiztosabbá és felelősségteljessé válnak. Nekünk, szülőknek azonban nem mindig könnyű eldönteni, hogy mikor lépjünk hátrébb, hogy engedjük őket egyedül cselekedni. Mikor picik, csak ránk hagyatkozhatnak, óvjuk őket, de már pár hónapos-éves korban is adhatunk nekik lehetőségeket, hogy hibázzanak, és legfőképp, hogy tanulhassanak ezekből a hibákból.
Hogy nevelhetjük fokozatosan önállóságra gyerekeinket úgy, hogy bízzanak magukban? Ehhez adunk most tippeket.
1. Engedjük, hogy döntéseket hozhassanak: még a legkisebbek is képesek a döntéshozatalra, ha kevesebb választási lehetőség elé állítjuk őket. (Pl. "A piros vagy a kék pólódat szeretnéd felvenni?") Ahogy nőnek, egyre több fontos döntést engedhetünk át nekik kis irányítás mellett, vagy úgy, hogy egyáltalán nem segítünk. Döntsék el ők, milyen sportot szeretnének űzni, szeretnének-e tanárhoz járni matekból, vagy melyik barátjukkal töltsék az időt. A kísértés mindig ott lesz, hogy mi döntsünk helyettük, de előbb-utóbb a saját lábukra kell állniuk, és a döntéseik gyakran helyesek.
2. Bátorítsuk őket, hogy egyedül végezzenek el feladatokat: bizonyára gyorsabb és szebben kivitelezett, ha mi csináljuk például a cipőfűző megkötését, az ágy rendberakását, vagy épp a mosást, ahhoz, hogy megtanulják egyszer majd olyan ügyesen csinálni, mint mi, le kell tudnunk mondani a maximalizmusunkról. Idősebb gyerekek már bonyolultabb feladatokat is elvégezhetnek, mint például egyszerűbb ételek főzése, saját szendvics elkészítése, vagy a házifeladat megoldása.
3. Mutassunk példát: a szülőknek sok-sok felelőssége és feladata van - tudasd ezt gyermekeddel. Mondd el hangosan: "Ez a csavar túl lazának tűnik, megyek, hozom a csavarhúzót, hogy meghúzzam", vagy "Meg kell terveznem a jövő heti menüt a bevásárláshoz. Nézzük csak... Hétfőn..." Ha a kicsik látják a szülőket döntéseket hozni és kezdeményezni, hasonlóan fognak viselkedni.
4. Néha a kérdezés jobb, mint a válaszolás: ha a gyermek érdeklődik valami iránt, próbáld önálló gondolkodásra, problémamegoldásra bírni azzal, hogy visszakérdezel. "Te mit gondolsz, mit kellene tenned ebben a helyzetben? Hogy éreznél, ha azt választanád? És mi történne, ha ezt tennéd helyette?" Ezek a kérdések segítenek majd neki a saját tapasztalatai alapján dönteni, ha ismét hasonló helyzetbe kerül.
5. Támogasd: néha ez azt jelenti, hogy hogy az "oldalvonal mellől" biztatjuk őket, néha pedig arra bátorítunk, hogy próbálják meg újra. Természetesen, ha tényleg segítségre van szükségük, tudniuk kell, hogy számíthatnak ránk. Ha megtanulják, hogy akkor kérjenek segítséget, amikor valóban olyan a helyzet (veszélyes vagy túl nagy kihívás), ha maguk mögött tudhatnak bennünket, könnyebben vállalják fel a kockázatot és a lehetséges hibákat is.
6. Adj nekik feladatokat: a házimunkák kiváló lehetőségeket teremtenek, hogy a gyerekek kipróbálhassák, milyen önállóan dolgozni vagy épp milyen a csapatmunka. Mutasd meg, hogy kell csinálni, aztán hadd próbálják meg egyedül. A nagyobb feladatokat akár kisebb, könnyebb, az életkornak megfelelő részekre is fel lehet osztani (írhattok vagy rajzolhattok egy listát is ehhez). Például (a) leszedni a ruhákat a szárítóról (b) kiválogatni a ruhadarabokat családtagok szerint (c) összepárosítani a zoknikat... és így tovább. Érezze, hogy a családnak segít, miközben felelősségteljesebbé és magabiztosabbá válhat.
7. Biztatsd az egészséges kockázatvállalásban: biztosítsd afelől, hogy hibákat ejteni természetes. A legfontosabb az, hogy próbálkozzon! A legtöbb dolgot mi felnőttek sem tudjuk elsőre tökéletesen végrehajtani. Nem jelenti a világ végét, és nem kell zavarba sem jönni emiatt. Ha látjuk, hogy gyermekünk hibázik, nagy a kísértés, hogy azonnal odaszaladjunk, hogy megóvjuk a következő sikertelen lépéstől, csalódottságtól. Ezzel azonban megfosztjuk attól a lehetőségtől, hogy magabiztos, egészséges önbizalommal teli lehessen később.
Írta: Bán Annamari

Szeretnéd, ha húsz év múlva szívesen látogatnának meg a gyermekeid? Tölts velük minél több időt még ma!

Néhány apró ötlet, amivel tölthetjük az időt gyermekeinkkel:

§                  Menjünk velük templomba!

§                  Étkezzünk közösen!

§                  Menjünk együtt piacra!

§                  Menjünk fagyizni!

§                  Élvezzük a közös sétákat!

§                  Látogassunk meg más családokat!

§                  Nézzünk filmet szombat este!

§                  Főzzünk együtt!

§                  Takarítsuk ki együtt a lakást!

§                  Tervezzük meg együtt a napot!

§                  Olvassunk közösen mesét, könyvet!

§                  Végezzük együtt a házimunkát!

§                  Látogassunk meg betegeket a kórházban!

§                  Hajtogassuk együtt a kimosott ruhákat!

§                  Biciklizzünk!

§                  Készítsünk egymásnak frizurát!

§                  Táncoljunk!

§                  Hancúrozzunk!

§                  Beszélgessünk!

§                  Mosolyogjunk egymásra a kocsiban!

§                  Énekeljünk a kocsiban!

§                  Gyomláljunk a kertben!

§                  Fürdessük meg a kutyát!

§                  Fessük ki a szobát!

§                  Készítsünk fényképeket!

§                  Élvezzük a kandalló tüzét vagy rakjunk tüzet a kertben!

§                  Sátorozzunk az udvaron!

§                  Társasjátékozzunk!

§                  Menjünk a parkba!

§                  Építsünk hóembert!

§                  Mossuk le az autót!

§                  Nevessünk vicces videókon!

§                  Varrjunk magunknak egymáshoz illő kötényt!

§                  Rajzoljunk, fessünk képeket!

§                  Meséljünk történeteket!

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” Példabeszédek 22:6